| Vannak, akik ellenszolgáltatás nélkül tevékenykednek a többi emberért és az állatokért. Ők azok, akikre ha nem figyel senki munkájukat, akkor is örömmel végzik azt. Zsűrink választásában a Civil szféra kategóriát toronymagasan a Spiderek frontembere, Lehóczki László nyerte meg.
A Megyei Kórházban tevékenykedő, köztiszteletnek és szeretetnek örvendő orvosok közül többet is megjelöltek a zsűritagok. Például dr. Mátyás Lajos, az érsebészet osztályvezető főorvosa végzett a harmadik helyen, és Dr. Nagy Kálmán, GYEK onkohematiológiai és csontvelő-transzplatációs osztályának vezető főorvosa lett a negyedik. Nem csoda, hiszen az életüket teszik fel a gyógyításra, mások segítésére. Hasonlóan az állatok védelmezőihez, így dr. Gulya Angéla állatorvoshoz, valamint Kisfalvi Nyinához, akik a Miskolci Állatsegítő Alapítvány pártfogoltjaival, sok boldog kutyussal törődnek szabadidejüket nem kímélve. „Megdöbbentő és megtisztelő számomra a győzelem" Dr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora a Tipp játékán kétszer lett arany-, egyszer ezüstérmes a közélet legjobbjai kategóriában. Idén a második helyre tette a 20 tagú zsűri, míg győztesnek Lehóczki Lászlót, a Spider Mentőcsoport vezetőjét, a méltán legendás Mancs kutyus gazdáját választották. Mit szól ehhez ő, és mivel foglalkozik mostanában? „Megdöbbentő, és nagyon megtisztelő számomra, hogy engem választottak meg a legjobbnak a civil szféra kategóriában, nagyon köszönöm mindenkinek. Jelenleg Mancs szobrának avatására készülünk, melyet a Szemere utcai Szinva-hídnál tartunk december 18-án . Ez az alkalom jelképet állít az önkéntes kutyás mentés mozgalmának, azaz a sok munka végre elérte eredményét. Ez az avatás bizonyítja, hogy a civilek kiválóan tudnak együtt dolgozni. Személy szerint a Karisz Nemzetközi Mentőszolgálattal azon vagyok, hogy olyan jogszabály szülessen, mely a mozgalmat keretek közé foglalja. Mindezt lehetőleg úgy, hogy a civil szervezetek hétköznapjait a szabály pozitívan érintse." Dunder Krisztián, a Borsod Online főszerkesztője szintén Lehóczki Lászlót tette az első helyre. Miért? „Lehóczki László és a Spider csapat életmentő erőfeszítéseit évek óta figyelemmel kísérem, és példaértékűnek tartom munkájukat. Olyan helyzetekben kell helytállniuk, amelyben csak kevesen tudnak, nem számít, hogy hideg, hétvége, vagy ünnep van, ahogy az olykor több ezer km-es távolság sem. Az áldozatvállalás sok mérlegeléssel, bizonyos dolgok feladásával jár, olyanokkal, amelyről csak kevesen mondanának le. Nem csak a miskolciak lehetnek büszkék Rá(juk)."
adatbox1: Név: Lehóczki László Kor: 46 Család: feleség és három gyermek Elismerések (a teljesség igénye nélkül): belügyminiszteri dícséretek, Bátorságért Érdemjel, emléktárgyak, köszönő levelek azon országokból, ahol mentést folytatott a csapat, az állatsegítők, különböző intézmények, magánszemélyek köszönetei
Mancs és Viking
Lehóczki László, a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoport alapítója és vezetője 41 éves, nős, egy 19 és egy 10 éves lány édesapja. Antialkoholista, nem dohányzik. Eredeti foglalkozása vasúti villanymozdony műszerész, de mára felcserélte a polgári védelemmel, hogy szenvedélyének, a kutyának és a katasztrófamentésnek élhessen.
Nem csak Miskolci Sátán Mancs, a híressé lett öt és fél éves német juhász kan gazdája, de dolgozik még az első mentőkutyája, a 15 éves welsh terrier: Vadászpatakmenti Chappy is, aki mindazt tudja, mint Mancs, de már „rendelkezési állományban” van, harmadiknak pedig ott van Mancs menyasszonya, a kétéves Dolly, akit ezután fog kiképzés alá, hogy méltó utóda lehessen a két „fiúnak”.
Kelecsényi Csaba, a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoport alapító tagja, 25 éves, nőtlen, autókarosszéria lakatos kisiparos. Élettársa, Mariann, a csapat egyetlen nőtagja és sajtófőnöke, újságíró. Négylábú munkatársa Binglej Viking, a nyolcéves airdale terrier kan, többszörös fajtagyőztes, országos bajnok, Európa bajnoki helyezett, szépségversenyek győztese. Viking jelenleg egyeduralkodó a Kelecsényi portán, Csaba tavaszra tervezi a „létszámbővítést”.
Lehoczki és Kelecsenyi kutyáikkal
„Mindegyik kutyám beudvarolta magát hozzám”
- Reggeltől estig tudnék mesélni... - kezdi a beszélgetést Lehóczki László, a 18 tagú miskolci mentőcsapat vezetője.
- Annyi időnk azért nincs, de fogjunk bele. Hogyan kezdődött?
- Jó hat éven át hobbyból kutyakiképzést vezettem a miskolci ebtenyésztőknél. Elsődlegesen vadászkutyákkal foglalkoztam, de képeztem őrző-védő munkakutyákat is, egyáltalán, minden érdekelt, még kiállításokra is jártam. Sok kutyával foglalkoztam, közte erdélyi kopókkal, amelyekről köztudomású, hogy rendkívül önfejűek. De sikerült - úgymond - betörni őket és mind munkavizsgáztak. Sőt afgán és orosz agarak is sikerrel letették a munkavizsgát, amelyekről pedig szinte minden szakkönyv azt írja, hogy csak futásra teremtődtek, ne is foglalkozzon senki a kiképzésükkel, mert csődöt mond. Még Angliából is eljöttek megnézni, hogyan zajlik nálunk a kiképzés, mert nem hitték el.
- Különös adottsága, hogy ennyire tud bánni velük?
- A kínai horoszkóp szerint a Kutya Évében születtem... Egyébként Oroszlán vagyok, augusztus tizenhatodikai, s a törökországi Izmitben éppen ezen a napon találtuk meg élve a hároméves kislányt. ő volt a legszebb születésnapi ajándékom.
- Honnan ez az erős kötődése a kutyákhoz?
- Gyerekkoromban volt egy foxi-tacskó keverékünk, Dolly. Úgy is mondhatom, ő volt a pótszülőm, mert édesapám és édesanyám nagyon sokat jártak éjszakára dolgozni és én egyedül maradtam a nagy lakásban. ő vigyázott rám és enyhítette az egyedüllét érzését. Nagyon aranyos, okos kutya volt, magától tanulta meg, hogy két lábra állva kérjen enni. Sok mindent megfigyeltem a természetéről, a tulajdonságairól. Az állat mutatja önmagát, s a kiképzés nálam ma is azzal kezdődik, hogy megfigyelem a kutyákat és hasznosítom a tapasztaltakat.
- Mancsot hogyan választotta?
- Ô választott engem. Egy barátomnál tizenegy kiskutya született és amikor - nem „kutyaügyben” - meglátogattam, már csak két apróság maradt az alomból. Eszembe sem jutott német juhászt választani, a család is tartott a nagytestű kutyáktól, hiszen addig csak terrierjeink voltak. A kajlább fülű, az esetlenebb kis gombóc állandóan ott szaglászott körülöttem, rám morgott, majd a kapuhoz ment és ugatott - egyszóval minden eszközzel igyekezett felhívni magára a figyelmemet. Szó szerint udvarolt nekem. Kétszer is elindultam..., aztán visszamentem, mert muszáj volt megsimogatnom. Nos, ő volt Mancs. A nevét pedig onnan kapta, hogy mindent a mancsával intéz el, és állandóan a lábunkon taposgál, keresztülgyalogol rajta.
Egyébként egyetlen kutyámat sem választottam ki tudományos alapon, mindegyik beudvarolta magát hozzám. Egyszerűen nem tudok ellenállni nekik. Így volt ez az első mentőkutyámmal, a welsh terrier Erőssel is, aki - sajnos - 14 évesen egy bemutatón megsérült és teljesen lebénult. Egy hétig kínlódott szegénykém, mire kilehelte a lelkét, mert Miskolcon nem akadt állatorvos, aki a túlvilágra segítette volna... - László szeme megtelik könnyel - ...Chappy az ő utóda. Már 15 éves veterán, de ha szükség van rá, ugyanúgy dolgozik a mentésnél, mint bármelyik kutya. Igaz, hogy már hullanak a fogai, de értelmi képességeiben és fizikumában is vetekszik a 4-5 évesekkel. Ennek nemrégiben fényes tanúbizonyságát is adta: igen erőteljes fedezési kísérletbe kezdett és annyira beleélte magát, hogy összeesett és mesterségesen kellett életre kelteni. Alig állt talpra, azonnal újra próbálkozott...
- Csaba azt mondja, Ön ridegen tartja a kutyáit...
- Ridegségem abban nyilvánul meg, hogy én nem dicsérem a kutyát. Egész nap elsétálok mellettük anélkül, hogy szólnék hozzájuk. A kutyának kell kiérdemelnie, hogy szóba álljak vele.
- És hogy bírja ki, hiszen imádja őket?
- Hát nehezen, de ez az egésznek az alfája és omegája. Pontosan ezért dolgozik a kutya a nap minden szakában, mert ki van éhezve a szeretetre. Ha egész nap simogatom, akkor mi a csodáért csináljon meg nekem bármit is... A jóllakott embert sem lehet étellel kecsegtetni.
- Akkor most Mancs a sztár Önnél is?
- Számomra Mancs nem kivételes, ugyanolyan, mint a többi kutyám. Szeretem és tisztelem mindet. De most ő van a teljesítőképessége csúcsán. Törökországban a mellettem állók nem akartak hinni a szemüknek, amikor Mancs egyszerre jelezte, hogy van halott is, meg élő is a romok alatt. Ez rendkívüli képesség. Ilyen kutyám valószínűleg nem lesz több. Pedig úgy tűnt, Mancsból sohasem lehet mentőkutya. Hat hónapos volt, amikor észrevettem, hogy a hátsó lábát csak érintőlegesen használja. Állatorvos, röntgen. A diagnózis: diszplázia, a csontfej nem fejlődött ki rendesen, kotyog a vápában. Mondjak le a kiképzéséről - tanácsolták -, mert sántítani fog és az állapota egyre rosszabbodik. Nem nyugodtam bele. Átalakítottam egy, a gyerekeknél a csípőficamot korrigáló szíjkengyelt és minden este ráadtam a kutyára. Egyéves koráig ebben kifeszítve aludt alattam, a kihúzott ágyneműtartóban. És látni lehet, milyen kutya lett belőle...
- Mancsot milyen gyakran dédelgeti?
- Amióta hazajöttünk Törökországból, szinte állandóan. Az igazság az, hogy most egy kicsit el vagyok telve tőle... Most valóban ő a sztár, bár ha a kiskutyákat (a terriereket) látná, akkor ők lennének a sztárok. Chappy majdnem ugyanazt tudja, mint Mancs.
„Egyik pillanatról a másikra egymásba szerettünk”
Kelecsényi Csaba a törökországi mentőcsapat tagja a másik beszélgetőpartnerem.
- Hogyan adta a fejét mentésre?
- Én sehogy - mosolyog fülig érő szájjal -, de a nagyapám, aki 70 százalékos látáskárosult, 1992-ben vett egy nyolchetes airdale terriert, vakvezető kutyának. De úgy kezdte, hogy csokoládéval etette! Felajánlottam, hogy elviszem a kutyát két hétre, és szobatisztán kapja vissza. Beleegyezett. Három és fél hónapos korában nagyapám elvitte a kutyát Lehóczki Lacihoz kiképzésre, de mivel már nehezére esett a rendszeres mászkálás, a továbbiakban én jártam Vikinggel - merthogy róla van szó - a kiképzőterepre. Nyolchónapos korában megkezdtük az őrző-védésre felkészítését is. Azután már nem volt megállás...
- Hogy érti ezt?
- Ennyi idő után már bevallhatom: egyik pillanatról a másikra egymásba szerettünk. Amikor a nagyapám vissza akarta venni, Viking szó szerint sírt utánam.
- Egyszóval nagyapó hoppon maradt...
- Igen, de nem haragudott, ugyanis közben kiderült, hogy a vakvezető kutyákat kötelezően ki kell herélni, s ezt egyikünk sem akarta.
Viking még egy éves sem volt, amikor letette az IPO-I-es munkavizsgát, kétévesen a II-est, kitűnő minősítéssel. 1994-ben pedig - akkor még a mostani csapat elődje, a miskolci Magyar Katasztrófakutyás Egyesület tagjaként - az ausztriai Rohrbachban nemzetközi bajnokságon is indultunk. Első versenyünk volt, 116 induló közül a 32. helyen végeztünk, a legjobb eredménnyel a magyarok közül.
- Nem hétköznapi a viszony, ami Önt a kutyájához fűzi. Jól látom?
- Hát... igen. Néhány barátnőmmel is azért szakadt meg a kapcsolatom, mert féltékenyek voltak Vikingre. De a család kedvence is. Agyonkényeztetjük, oda fekszik, ahová akar, „saját” báránybőre van.
- Utánpótlás?
- Viking addig dolgozik, ameddig tud. Küllemben is, tudásban is most van a csúcson. Tartok egy ismeretlen kutyától. Három-négy év, amíg kiképzem, de addigra úgy hozzámnő, hogy képtelen leszek megválni tőle. S ezt nem akarom.
- Miért?
- Én képtelen vagyok szigorúan tartani a kutyát, ahogyan Laci, pedig az sokkal jobb módszer. A kényeztetés nem szerencsés a munka szempontjából. Talán tavasszal megpróbálkozom egy második kutyával.
A beszélgetés alatt László és Csaba egy percre sem feledkeznek meg többi társukról, szinte majd minden mondatukba beleszövik a törökországi események reflektorfényéből most éppen kimaradtakat. A csapatban demokrácia van, mindenki egyenrangú, mindenki azt teszi, amire éppen szükség van: hegyet mászik vagy búvárként lemerül, egyszóval tudja a dolgát. Külföldre mindig az a csapat megy, aki éppen el tud szabadulni a munkájától. A többiek addig itthon tartják a frontot. Az alatt a két hét alatt, amíg Lehóczkiék Törökországban tették a dolgukat, az itthonmaradottak három vízbefúltat találtak meg az élő Tiszában (nulla látótávolság, nagy sodrás).
- Ezt legalább akkora sikernek tartom - mondja László -, mint a törökországi eredményeinket. Ha a külföldön, éles helyzetekben szerzett tapasztalatokat Magyarországon, ne adj' Isten, csak egyszer is alkalmaznunk kell, már megérte! - teszi hozzá. - Még akkor is, ha mindezt zömmel saját magunknak kell finanszíroznunk, mert a kormányzat nem érzi és ítéli szükségesnek az országnak elismerést és világhírt hozó katasztrófamentők hivatalos és méltányos támogatását.
a Törökországban második héten kinn lévő teljes csapat (balról jobbra). Álló sor: Furdi Péter (mellette, piros ruhában egy izmiki tűzoltó, Hasszán), dr. Béres Tamás orvos, Lehóczki László, Kelecsényi Csaba. Lent: Kertész Gábor alpinista (egyben a csapat fotósa és videó-kameramanja) és konzulátuson dolgozó Kocsis Zoltán, akinek professzionális tolmácsolása révén oroszlánrésze volt a sikerben.
Hegedűs Eszter
Szeptember 7-én a Hilton szállóban a Magyarországon élő törökök ünnepélyes keretek között fejezték ki hálájukat a magyar mentő csoport tagjainak, akik az augusztus 17-én bekövetkezett törökországi földrengésnél segítséget nyújtottak az életben maradtak felkutatására.
A török üzletemberek először a 13 főből és 4 kutyából álló miskolci mentőcsapatot, majd a 6 mentősből és 2 kutyából álló székesfehérvári csapatot tüntették ki. A díjátadók között magyarok is voltak (Elek József, volt isztambuli konzul és Dr. Hegedűs Csaba, a birkózó szövetség elnöke).
A hálás törökök az életmentők között ajándékcsomagot osztottak szét, míg a kutyák részére 50-50 ezer forint kerül átutalásra.
Képeink a Hilton Szállóban készültek.
Kitüntetés Mancséknak
Nem maradt el a dicséret! A belügyminiszter a törökországi földrengésnél végzett hősies helytállásáért, eredményes munkájáért dicséretben részesítette a Miskolci Felderítő és Mentőcsoportot. A jó szóból és a jutalomból jutott természetesen a két négylábú főhősnek: Mancsnak, és Vikingnek is. Akik sehogyan sem értik, - bár már kezdik megszokni - mi ez a hatalmas fölbolydulás körülöttük. A Belügyminisztérium dísztermében fegyelmezetten vették át a gazdik mellett a jutalmat, s megadóan tűrték a feléjük áramló hatalmas szeretetáradatot. Csak akkor csillant fel a szemük, amikor a tömegből egy-egy pillanatra feltűntek az imádott gazdik. Akiknek persze az elismerés után továbbra is főhet a fejük: vajon miből tudják majd finanszírozni következő mentő akciójukat. A csoport ugyanis igen nehéz anyagi körülmények között dolgozik. Ki gondolná, hogy a két világklasszis kutya pénz hiányában nem részesül olyan alapvető dolgokban, mint a többi, járőr, vagy őrző-védő feladatot ellátó négylábú „kolléga“. Pintér Sándor belügyminiszter úr kérdésünkre annyit mondott, hogy a Polgári Védelemmel rendszeres kapcsolatban áll ez a csapat, így rendszeres információáramlás van a miskolciak és a parancsnokság között. A Polgárvédelem parancsnoka ezt azzal egészítette ki, hogy a különféle civil szervezetekkel, mint a miskolciak is, állandó „forró drótot” építettek ki, amelynek segítségével tudják egymást tájékoztatni, a kiképzéseket elő segíteni. A parancsnok úr tudomása szerint a miskolciak csak igen csekély támogatásban részesülnek, s ezt is különböző szponzoroktól kapják. Sajnos, úgy tűnik, hogy a hivatali támogatása ezeknek a civil szervezeteknek nagyon szegényes és alkalomszerű. De amennyiben a munkájukkal továbbra is kiérdemlik, akkor az erre hivatottak döntenek majd arról, hogy rendszeres támogatásban részesüljenek - fejezte be a parancsnok a lapunknak adott tájékoztatást. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
